Az 5 év alatt 11 műtétre volt szükségem. Ebből egyre emlékszem igazán, ami nem műtét volt, hanem ennek a fixatörnek a kiszedése a lábamból. A főorvos úr kb. 5 hónappal a balesetem után berendelt műtétre. Én nagy nyugodtan bementem a kórházba és az első ijedségem az volt, hogy betettek egy 12 fős szobába. A kórház tele volt betegekkel. A rémálmom valóra vált. Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy addig a pillanatig hihetetlen kiváltságba volt részem. 2-3 fős szobában voltam. Szóval egy gyors ima – ha Isten ezt akarja, akkor túl fogom élni. Megreggeliztem, kipakoltam, elrendeztem a dolgaimat. Kb. 11-kor jön a dokim és elmondja nekem, hogy 12 körül visznek be a műtőbe, ne reggelizzek. Hát, mondom most már késő! Na nem baj, attól meg lesz a műtét. Kiszedi a fixatört a lábamból. Nem kell aggódnom, kapok fájdalomcsillapítót, szóval minden rendben lesz. 1 óra körül megjött a műtős fiú, hogy bevigyen a műtőbe. A műtős fiúkról meg kell jegyeznem, hogy hihetetlen tisztetelettel bántak velem. Ez a srác meg különösen a kedvencem volt. Kék haja volt, és rengeteget hülyéskedtünk. Ő volt az, aki a bárányomat elvitte az egyik éjszaka és begipszelte a lábát.
Elkészültem, ott vagyok az asztalon, amivel betolnak a műtőbe és eszembe jut, hogy még nem kaptam gyógyszert. Azt mielőtt betolnak a műtőbe be kell venned. Hát de én nem izgulok ugye! A dokim azt mondta minden rendben lesz! Bevittek a műtő elé! Én nevetgélek, hülyéskedek, figyelek, hogy mi történik. Egyszer csak megjött a főorvos úr beöltözve. Megáll a lábam mellett és elkezdi szétszedni a fixatört. Előkészít – gondolom én! Aztán a dokim megkérdezi: Ezt érzed?
Nem!- mondom.
És ezt?
Ezt igen! Kicsit kényelmetlen érzés!
Na és ezek után egy hatalmas nagy, de gyorsan eltűnő fájdalom. Egy könny csordult ki a szememből! Na nem a fájdalomtól, hanem a sokktól. Engem becsaptak! Azt mondták kapok gyógyszert! Nem kaptam és most húzák ki ezeket a fémeket a lábamból! A doki az első 3 fém után odajött és letörölte a könnyeim, majd azt mondta: Anikó! Te egy hős vagy! Ezt még így soha senki nem bírta ki!
Én csak annyit kérdeztem: „Miért a többiek mit csináltak?
A kék hajú műtős fiú odajött, megfogta a kezem, ami hihetetlen nagy bátorítás volt akkor a számomra.
Ha esetleg beteg van a közeledbe, vagy van egy ismerősöd, aki kórházban van, higyjétek el, hogy nincs nagyobb bátorítás a számunkra, betegeknek, mintha valaki megfogja a kezed és kicsit megszorítja. Nem kellenek sokszor a szavak. Az eggyütérzésnek ez az egyszerű formája csodálatos erőt add az embernek, hogy továbbmenjen, bármi is van az életében.
A műtéteket nagyon élveztem! Azzal, hogy Istenre néztem, megszerettem a lábam és érdekelt minden, ami vele történt. Az egyik műtét előtt megkérdeztem a főorvos urat, hogy nem nézhetném-e mit csinál. Sőt, ha kell segítek is neki – odaadom, ami kell neki a műtéthez. A dokim csak ennyit válaszolt: Azzonnal altassák el! (és nevetett).
Általában a műtét napján nem akartam látni senkit sem. Csak a szüleim jöhettek be hozzám. Egyrészt a fájdalom miatt, a másik okot nem mondom el! :) lehet találgatni!
A fixatörrel kapcsolatban még egy dolog: Sokan „csalódtak”, hogy imádkoztak értem és nem volt egy csodálatos gyógyulás! Na ez egy hamis kép! Csak mi, akik nem értünk hozzá gondoljuk ezt. Az orvosok, nővérek, gyógytornászok nagyon is látták azt a csodát, amit Isten véghezvitt nálam. Ugyanis ilyen roncsolásnál, mint ami nálam történt, a fixatör tartja össze a csontokat, amíg az össze nem forr, ami kb 3 év. Utána veszik ki. A gyülekezetemben az egyik hölgy beszélt egy orvos ismerősével, aki elmondta neki, hogy a Honvéd kórház baleseti sebészetén van egy lány, akinek olyan gyorsan gyógyul a csontja, hogy mindenki a csodájára jár. A hölgy bizonyságot tudott tenni ennek az orvosnak, hogy az imának ilyen nagy hatalma van. Így, Isten kegyelmén keresztül, nem 3 évig, hanem csak 5 hónapig volt velem ez a fém szerkezet.
A másik történet engem is meglepett: Tavaly találkoztam azzal a lánnyal, aki az én szellemi édesanyám. 23 évvel ezelőtt ő beszélt nekem Jézusról, és ő vezetett hozzá. Kb. 20 éve nem láttam. Kinn él Amerikában, és az U.S.A. Egyik legjobb kórházában sebésznővér. Szóval érti a szakmáját! Elmeséltem a történetem és elmondtam, hogy mi minden hiányzik a lábamból: maga a térd, csontok, izmok. Elcsodálkozott. Aztán kérte, hogy ha van röngenem szívesen megnézné, mert amit én most elmondtam neki, csak egyszerűen nem érti, hogy hogyan tudok én mankó nélkül létezni. Rá sem lenne szabad állnom a lábamra. Hát, - mondtam – mivel laikus vagyok, én ezt nem tudtam. Én járok – kelek vele. Sőt dolgozok!
Nekem is fel kellett ezt fognom, mert az én agyamban sincs benne, hogy bármiféle hiányosságom lenne. Sőt, meg kellett tanulnom, hogy mozgássérült vagyok. Emberek mozgássérültek lesznek és depresszióba esnek, ami érthető, ne értsetek félre. De Istennel járva teljesen más a helyzet. Amikor felismered azt, hogy Isten szeret, tényleg szeret és minden a javadra van, akkor a helyzetett, ami az emberek vagy a te szemedben rossz, borzalmas, gyötrelmes, Isten átváltoztatja egy áldássá. A helyzeted lehet, hogy be van korlátolva, de van egy hatalmas Istened, akinél nincs korlát! Aki megtehet bármit! Ha Ő veled van, Rá nézzel, Benne Bízol nincs az a helyzet, ahonnét győztesen ne tudnál kijönni. És én nem egy csodálatos gyógyulásról beszélek! Habár hiszem, hogy Isten tud csodát tenni. Egyszer ezt mondta az egyik tesónak, aki a kórházi ágyam mellet állt és nem értette, hogy miért van nekem örömem. „Tudod, annyira közel vagyok Istenhez, annyira élvezem azt, amit Ő tesz velem, bennem, általam, hogy ha most azt mondanád nekem: Anikó! Megvan a hatalmam rá, hogy helyet cseréljünk! Én befekszem helyeted és te egészségesen kisétálsz ezen az ajtón, na mit szólsz? Én nemet mondanék. Inkább fekszem tehetetlenül Isten akaratában egy kórházi ágyban tele örömmel, és megelégedettséggel, mint egészségesen élni Isten akaratán kívül. Mondom ne értsetek félre: Isten akaratába!!! Ez a kulcsszó! Amikor tudod, hogy Isten akaratában vagy, és ez személyes: Te tudod!, akkor jöhet bármi! Tudjuk, hogy minden a javukra van azoknak akik Istent szeretik!
C.S. Lewes az egyik könyvében ezt írta: Kétféle bizonyság van. Az egyik: valami történik veled, imádkozol, Isten válaszol és te dicsőíted őt és örülsz. A másik: valami történik, imádkozol, Isten nem válaszol, de te dicsőíted és örvendezel a helyzetedben. A második bizonyság sokkal erőteljesebb és dicsőségesebb. Nem hiszed? Akkor nézd meg ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=aOyAIQaF1ao&feature=related
Ennek az embernek hihetetlen bátorító az élete! Ez az első rész, de érdemes végignézni, hallgatni a bizonyságát, és rájössz, hogy a te problémád nem is olyan nagy!