Kicsit visszamegyek megint a múltba. Miután elfogadtam Krisztust, először katolikusokhoz jártam, mert ott volt egy ismerősöm. Olyan érdekes volt, ahogy később visszagondoltam rá, hogy habár 17 éves voltam, Isten valahogy a 20-22 évesek közé tett be. Drága fiatal hívőket ismertem meg, akik nagyon komolyan vették Istent. Volt ott 2 testvér, akik orvosnak tanultak. Annyira megáldott az egyiknek a bizonysága. Ugyanis, mint elmondta, ő rendszeresen imádkozott a betegeiért. Az egyik este az egyik bácsi kopogtatott be hozzá, aki eddig lábra sem tudott állni. A bácsi könnyes szemmel, boldogan mutatta: „Nézze doktor úr! Járok!” A srác felnézett és mosolyogva csak annyit mondott: Persze, hiszen imádkoztam önért!”
Egy idő múlva, bizonyos okok miatt, Isten elvitt a Pünkösdi gyülekezetbe. 3 évig jártam oda. Akkor már nagyon szerettem volna Bibliaiskolába járni. A pünkösdi bibliaiskola nem volt nagyon erős vonzerő számomra. Érettségi kellett volna hozzá, (ami nekem nincs), és bentlakásos volt, ami meg nekem nem tetszett. Semmi gyakorlati dolog, csak Biblia tanulmányozás – ez nem én vagyok. Úgyhogy elkezdtem imádkozni Isten akaratáért. Akkor Kiskőrösről jött egy levél az ottani Pünkösdi gyüliből, hogy finnek jönnek hozzájuk a hétvégén, és énekelni, és szolgálni fognak. Szóval aki akar, menjünk. A gyülis fiatalokkal felkerekedtünk és leutaztunk Kiskőrösre. Mint utólag kiderült, ezek a „finnek”, csak P. Matti volt és egy csapat magyar, aki elkísérte. Így ismertem meg a gyülekezetet. P. Matti, hogy írjam le: elámultam. Ahogy prédikált, csak néztem ezt az embert, és arra gondoltam, hogy én még ilyen tiszta, szent embert nem láttam. A közelében akartam lenni. Krisztus csak úgy sugárzott az egész lényéből. Az ebédnél elmondta, hogy Budapesten augusztusban indítanak egy egy hónapos Bibliaiskolát. Amikor hazamentem, az egyik lánnyal, akinek szintén a szívén volt a Bibliaiskola, elhatároztuk, hogy felutazunk augusztusba és ezekkel az emberekkel leszünk egy hónapig. Sok konferencián voltam, sok-sok missziós úton, de ezt az első egy hónapot soha nem fogom elfelejteni. Sok minden kiakasztott, de Isten hihetetlenül szeretett minket ezeken az embereken keresztül. P. Love is ott volt egy csapat tizenévessel, és mit ne mondjak őt használta legjobban Isten akkor az életemben. Nem tudtunk beszélgetni, mivel nem értettem az angolt, de P. Love beszéd nélkül is átadta Isten feltétel nélküli szeretetét. A hónap végén kiderült, hogy szeptemberben elkezdenek egy 3 éves Bibliaiskolát. Az egyik pásztor felajánlotta nekem és a barátnőmnek, hogy ha feljövünk, akkor befogad minket az otthonába, amíg nem találunk rendes albérletet és munkát. P. Tom és a családja hihetetlen sokat segítettek nekem az első két évben.
A barátnőm teljesen belelkesedett, és elkezdett tervezgetni. Én nem voltam olyan lelkes. Nagyon jó munkám volt, amit nem akartam otthagyni és tudtam, hogy a családom nem fog lelkesedni az ötletért, hogy felköltözzem. Mivel nemrégen váltottam munkahelyet, gondoltam, hogy nem fognak rögtön elengedni. Tehát 3 dolgot kértem Istentől. Az első, hogy a főnököm egyezzen bele, hogy a munkakönyvemben ez legyen: felmondással távozott. Nem volt időm még egy hónapot ledolgozni. Másnap a főnökömmel 1 órát beszélgettem, ami igazándiból egy egy órás evangélizáció volt. Mindent tudni akart a hitemről, a döntésemről és aztán Krisztusról. Majd közölte velem, hogy holnapra írjak egy kérvényt, hogy felmondok, vagyis felmondással távozott, és mehetek.
A második, hogy a papám beleegyezzen, hogy felköltözöm Pestre. Ez számomra lehetetlennek látszott. Én voltam a papám kedvence, megvolt a terve számomra. Szóval, vettem egy nagy lélegzetet és elmondtam a tervem. A papám válasza ennyi volt: menj, de tőlem ne kérj pénz! Rendben!
A harmadik, hogy legyen egy kocsi, mert sok mindent akartunk felvinni magunkkal. A barátnőm kölcsön kapott egy kis kocsit és máris indulásra kész voltunk. Valamikor este 10 körül értünk P. Tom lakása elé, aki meglepődve nyitott ajtót. Nem gondolta volna, hogy mi komolyan gondoljuk azt, amit ő felajánlott. A feleségével gyorsan kipaterolták a lányukat a szobájából, és mi megkaptuk azt. Kb. 1 hónapig laktunk náluk és azóta is azon gondolkodom, hogy ők ezt hogyan bírták ki. :)
Hát így kezdtem el a Bibliaiskolát! A folytatás következik! :)